Elfelejtett jelszó
Kérjük adja meg e-mail címét. Majd az e-mailben kapott linkre kattintva megadhatja új jelszavát.
Archívum
Címkék
2015. május 09.

Bemutatjuk tagjainkat! Puskás Béla, a hadisírok kutatója

puskas-bela-2015.jpg

"Bemutatjuk tagjainkat" sorozatunkban az Országos Temetkezési Egyesület és Ipartestület munkájában tevékenyen részt vállaló szakembereket ismerhetnek meg. Puskás Béla, a Somogy Temetkezési Kft. ügyvezető igazgatója, egyben az OTEI elnökségének a tagja. Sokan a temetkezési szakma egyik legtapasztaltabb szakembereként tartják számon, mások pedig a hadisírok egyik legnagyobb hazai szaktekintélyeként ismerik. Hivatásos katonaként ezredesi rangban szerelt le, majd az ezredforduló óta a Somogy Temetkezési Kft. vezetője. Eddig tizennégy könyve jelent meg katonai, temetőtörténeti és helytörténeti témában. Kerekes Sándor interjúja.

Kaposvári irodájában "katonás rend" fogad annak ellenére, hogy szobájához éppen vödrökön, létrákon és szorgoskodó festőkön vezet keresztül az út. „Egy kis csinosítás – mondja, ki nem mondott kérdésemre - rövidesen végeznek a felújítással.” Az igazgató, aki a Mártírok és Hősök Közalapítvány kurátora is, éppen a közelmúltban tért vissza Oroszországból, ahol egy nemzetközi tudományos konferencián vett részt. "Év elején kaptam arról értesítést egy orosz kollégámtól, Gokiela Szvetlanatól - meséli, miközben hellyel kínált - hogy Moszkvában és Voronyezsben a II. világháború befejeződésének 70. évfordulója alkalmából nemzetközi konferenciát szerveznek. Korábban 2008-ban már részt vettem egy hasonló tanácskozáson és a rendezvény főszervezője, Filonyenko professzor ismét meghívott engem és dr. Havasi János újságírót, történészt. Az a tapasztalatom - a hozzátartozóikat kereső levelek is ezt támasztják alá - indokolt történelmünk nem is oly távoli múltjának intenzív kutatása. A mai napig csak nagyon kevesen tudják, hogy a magyar férfiak egyharmada ott volt a távoli orosz földön. Az országból csaknem 40 ezren vesztek oda. Kétszer annyian pedig megsebesültek, fogságba estek, vagy eltűntek.”  

A II. Világháború és a jelenkor című konferencián való magyar részvétel - már csak ezért is - kiemelt fontossággal bírt. Az ismert politikai viszonyok miatt, azonban súlya csak tovább erősödött. Ezért sem volt meglepő, hogy a magyar vendégek részvételét mindenhol fokozott figyelem és érdeklődés kísérte. Több újságíró is arról kérdezte a Puskás Bélát, hogyan látják most Magyarországon a második világégést, vajon ebben a tekintetben nem írják-e át a történelemkönyveket hazánkban.

Ebben a kiélezett politikai helyzetben, hogyan fogadták a magyar hadisírok kutatóját - tettem fel a kérdést - nem voltak kényelmetlen pillanatok? „Ellenkezőleg, mindenhol a katonasírokkal kapcsolatban csak tisztelettel beszéltek hozzánk és elismerték ezt a munkát. Moszkvában, például a grandiózus Memorial Parkban található központi múzeumban tartottam több száz fő előtt előadást - A magyar hadsereg tevékenysége a háború utolsó szakaszában - címmel. Voronyezsben pedig a tanárképző főiskolán Szvetlána mesélt a hadisírok szerepéről, amely egyfajta kapocs a béke és a népek közötti barátság ápolásában. Mindkét helyen nagy sikert aratattunk a hallgatóság körében. Általános volt az a vélemény mind a veterán katonák, mind a fiatal főiskolások körében, hogy az ilyen előadások többet segítenek minden diplomáciai lépésnél. Rudkinoban, a II. Magyar Központi Katonai Temető emlékhelyénél felemelő élmény volt, hogy a nemzetközi delegáció tagjai és a veteránok előtt úgy helyeztem el a megemlékezés virágait, hogy a virágok a magyar zászló színeit adták ki. Főhajtásommal egy időben a veteránok is levették a sapkát és fejet hajtottak, majd egy-egy szál virágot helyeztek el az emlékhelyen. Úgy érzem, ezzel a gesztussal a magyar delegáció tevékenységét is elismerték. A legnagyobb meglepetés, azonban még csak ezután következett. Pavel Mitrofanovics hadszíntérkutató-rendőrezredes arról tájékoztatott, hogy most Voronyezs-Osztrogorszk közötti térségben dolgozik. Elmondta, hogy legutóbb Starozsovoj körzetében végeztek ásatásokat, ahol több magyar katona maradványait is megtalálták. Tőle került birtokomba ez a három dögcédula és kalandos úton, de sikerült hazahoznom az egyik hősi halált halt katona sisakját is, amelyen még jól kivehető a golyó ütötte a nyom is. Havasi János újságíró kollégám pedig egy fényképet kapott ajándékba, amit egy ottani orosz család hetvenkét évig őrzött meg féltő gondossággal. 1943 első hónapjaiban találták meg hóolvadás után egy halott magyar katona zsebében Lusnyikovkában, Voronyezs megyében, a Dontól keletre, Bobrov városka szomszédságában. A fénykép csinos fiatal nőt ábrázol, a hátoldalának felirata: "Emlékül szeretettel, Pitkovják Mária, Árok utca 17 szám, Ungvár".

Az igazgatótól azt is megtudtam, hogy sajnos több esetben olyan nem azonosítható szervezetek is "kutatnak" ezeken a területeken, akiknek csak egy céljuk van: az itt fellelt tárgyi emlékeket értékesíteni. Belegondolni is szörnyű, hogy közben mi lesz a kiásott magyar katonák maradványaival. Pedig, a mai napig sok család keresi egykori hozzátartozóit. Puskás Béla irodájában sok kézzel írott feljegyzést és segítségkérő levelet láttam. Vajon, mit él majd át az a családtag, akit a dögcédula alapján remélhetően sikerül értesíteni, hogy megtalálták egykori szerettének nyughelyét... Ahogy a golyó ütötte sisakot a kezembe vettem, hirtelen megértettem a hadisírkutatók munkájának lényegét. Nekik köszönhetően megismerhetjük történelmünk múltba vesző pillanatait és tiszteleghetünk újból emberi sorsok előtt.

Útban hazafelé még sokáig beszélgettünk egy kollégával arról, hogy mennyi ilyen tiszteletreméltó szakember dolgozik az OTEI-ben, mint Puskás Béla. Önzetlen tevékenysége ahhoz is hozzájárul, hogy felébredjen a nemzetben az elhallgattatott lelkiismeret, és megdicsőüljön halálában a sok tízezer magyar a Don-kanyar partján.