"Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn."

Otei.hu:
- Sokan ismerik szakmán belül az MTFE-t, de egy jubileum mindig jó lehetőséget ad egyfajta összegzésre.  Milyen okok vezettek az egyesület létrehozásához?

Varga József:
-Amikor megalakult a jogelődünk a Temetőkertészek és Fenntartók Egyesülete, elsődleges - kissé idealisztikus - célja az volt hogy, a temetőlátogatók ne csak úgy tekintsenek ezekre a helyekre, mint a sírok tömegére, hanem úgy is, mint az emlékezés méltó kertjeire. Ennek érdekében konferenciákon, kiállításokon számos nyugat-európai „zöldellő példát” mutattunk be, hogy meggyőzzük a szakmát és az elhunytak hozzátartozóit: így is kinézhet egy temető, nem muszáj, hogy kőbe fagyott hangulat fogadjon bennünket.

Otei.hu:
Miért tartották szükségesnek, hogy 1998 nyarához képest 15 évvel később mégis változtassanak a szervezet nevén és koncepcióján? Utópisztikus volt az eredeti célkitűzés?

Varga József
Inkább úgy fogalmaznék, hogy levontuk a tanulságokat. Az alapvető ok azonban mégsem ez volt, hiszen több évtizedes lemaradásokat a temetőkertészetet illetően valóban nehéz megváltoztatni, mind a fejekben, mind a sírkertekben. Ugyanakkor  szembesültünk azzal, hogy a legrégebbi egyesület, az OTEI mellett időközben a temetkezési szakmán belül több új szervezet is dolgozni, lobbizni kezdett: megalakult a temetkezési kellékeket gyártók (MATEK), a krematóriumot üzemeltetők (KREMA), illetve a temetkezési szolgáltatást ellátók (MATESZSZ) érdekeit képviselő egyesület. Ezek a szakmai szervezetek - érthető módon - saját területük érdekeit képviselték határozottan és az érdekérvényesítésben az állami, önkormányzati és egyházi kötelezettséget ellátó, temetőfenntartást és temetőüzemeltetést végző vállalkozások és szervezetek kissé magukra maradtak. A helyzetet tovább bonyolította, hogy - sajnos a mai napig - összekeveredik a temető üzemeltetői, fenntartói és kegyeleti szolgáltatási tevékenysége. Ezek az okok arra ösztönöztek minket, hogy mi is vegyük kézbe saját sorsunkat. Végül 2013-ban úgy határoztunk, hogy átalakítjuk a Temetőkertészek és Fenntartók Egyesületét. Egy májusi közgyűlésen a tagok megszavazták, hogy új néven és új alapszabállyal létrejöjjön a Magyarországi Temetőfenntartók és Üzemeltetők Egyesülete.
 
Otei.hu:
Beváltotta-e a hozzáfűzött reményeket az érdekérvényesítésben a területenként önállóan működő egyesületi lobbizás?

Varga József:
Ha azt nézzük, hogy ebben a szektorban kb. félezer vállalkozás működik és ennek kétharmada még mindig nem tagja egyetlen egy szakmai egyesületnek sem, akkor kritikusan úgy fogalmazhatnék, hogy nem. Viszont azt is le kell szögeznem, hogy a "partvonalon túl" működő vállalkozások zöme nem is szeretne egyetlen egy szakmai egyesülethez tartozni. Ezek a kisvállalkozások ugyanis egyik napról a másikra élnek, egyetlen egy céljuk a túlélés az egyre élesebb piaci versenyben. Sajnos ebből fakadóan sokan ügyeskednek, nem riadnak vissza attól sem, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévő ügyfeleket átverjék. A korrekt, etikus viselkedés hiánya miatt a közvélemény pedig gyakran általánosít és az egész szakmát bünteti. Ezért folyamatosan felszólalunk annak érdekében, hogy rögzíteni kellene a tevékenység feltételeként az aktív, szakmai egyesületi tagsági viszonyt. Csak a mi oldalunkról meggyőzni az érintetteket arról, hogy érdemes hozzánk csatlakozni nagyon apró sikerekkel jár, inkább szélmalomharcnak tűnik. A passzivitás másik fő oka, hogy sok esetben maga a temető tulajdonosa, kisebb önkormányzatok vagy egyházi közösségek a prioritást tekintve, nem a temetőüzemeltetést tartják a legnagyobb kihívásnak.

Otei.hu:
Milyen állapotban vannak a hazai temetők?

Varga József:
A temetők állapotával kapcsolatban azt gondolom, hogy a vészharangot még nem kell kongatni, de nagyobb odafigyelést, fókuszt érdemelne meg ez a terület. A szakma szerencsére támogatja az MTFE célkitűzését és közösen lépünk fel annak érdekében, hogy minél több vállalkozás minél nagyobb anyagi erőt fordítson a sírkertek fejlesztésére. Vagyis míg korábban csak az állagmegőrzés volt a cél akár az utak, akár a ravatalozók állapotát tekintve, ma már egyre több pozitív példát látunk a felújításra, a korszerűsítésre. Örvendetes módon az önkormányzatok, az egyházak is egyre inkább - akár anyagilag - is támogatják ezeket a célkitűzéseket. Az állapotromlás inkább azokra a temetőkre jellemző, ahol nincs gazdája a létesítménynek. Jó lenne itt is egy minimális elmozdulást elérni, akár egy központi forrás igénybevételével, hogy ne növekedjen tovább országosan az elhagyott, az enyészetnek kitett temetők száma. Régi igazság, hogy a sírok állapota az élőkről mesél. Személyes véleményem, hogy nem csak a temetőüzemeltető felelőssége a temetők állapotának megőrzése, fejlesztése. Amennyiben nincs tudatos helyi értékmegőrző törekvés, hiányzik a helyi örökséget támogató műemléki szabályozás, vagy a családok egyre inkább elidegenednek elhunyt hozzátartozójuk kegyeleti gondozásától, akkor önmagában nem biztos, hogy hosszútávon fennmaradhat vagy szépülhet az adott lakóközösség temetője. Meggyőződésem, hogy ma a szakmaért, a hivatásért olyan sikeres vállalkozások vezetői, szakemberei dolgoznak teljesen önkéntes alapon, akiknek a szavára érdemes odafigyelni a döntéshozóknak, a nyilvánosságnak. Ezek az egyesületek - többek között az MTFE - azért dolgoznak, hogy minél inkább megfeleljünk Széchenyi István kijelentésének: "Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn."