Panteon, a kegyelet temploma

OTEI Sajtószolgálat: Huszonöt év egyfajta számadásra is lehetőséget ad. Mi az, ami elsőként eszébe jut a Panteon Kegyeleti Kft. ügyvezetőjének?

Nyakas Gábor: Phű, ez jó kérdés, de számítottam rá – teszi hozzá mosolyogva, miközben a szekszárdi alsóvárosi temető árnyas fái között sétálunk. Talán az, hogy ha valaki nekem azt mondja 2007 elején, hogy én a temetkezési szolgáltatásban fogok dolgozni, akkor biztos, hogy megkérdőjelezem az „elmeállapotát”. A viccet félretéve, valóban kívülállóként érkeztem a céghez, de talán pont ez volt a szerencsém, mivel így tapasztalatot gyűjthettem a szakma egészéről. Először a temetőfenntartás és üzemeltetésben kezdtem, de foglalkoztam elhunytak szállításával is. Sokan gondolták azt rólam, hogy hamarosan világgá megyek, de pont az ellenkezője történt: megszerettem ezt a szakmát. Rájöttem, hogy mennyire változatos és bizalomra épülő ez a szakma. Döbbenetes élmény volt megtapasztalni azt, hogy nincs két egyforma eset. A gyászoló családoknál ugyanis nincsenek sablonok. Itt, ha valaki megnyílik, olyan dolgokat is elárul, amit közvetlen hozzátartozóinak és barátainak sem árult el. Ezzel a mérhetetlenül nagy bizalom megnyilvánulással soha nem szabad visszaélni. Mert amilyen nehéz kiépíteni a gyászolóval ezt a bensőséges kapcsolatot, egyik pillanatról a másikra el lehet veszíteni. Ezért a felelősség és a bizalom az, ami eszembe jut elsőként az évforduló kapcsán.

OTEI Sajtószolgálat: Milyen Tolna megye legjelentősebb temetkezési vállalatának csapata? Mennyire tudnak azonosulni az általad megfogalmazott elvárásokkal?

Nyakas Gábor: Van olyan idősebb kollégám, aki a magáncég alapítása óta nálunk van, de nagyon sok fiatallal is együtt dolgozok. Szerencsére mindenki hasonlóképpen gondolkozik, talán ez is a titka annak, hogy ilyen hosszú idő óta jelen vagyunk azon a piacon, ahol pillanatok alatt tűnnek el és születnek új temetkezési vállalkozások. Minden munkatársam eljutott addig a felismerésig, hogy a cég stabil működése érdekében a szakmai alázat és a lakosságközpontú szemléletmód mennyire nélkülözhetetlen. Lefordítva: nemcsak az én sikerem, ha a Panteon jól működik, hanem mindenkié! Nagyon sokan rácsodálkoznak, hogy a munkatársaim mennyire szívvel és lélekkel csinálják a munkájukat. Pont, most olvastam a közösségi oldalunkon egy gyászoló köszönetét, amelyben méltatja az ügyfélszolgálati irodában és a kegyeleti szertartás során közreműködő kollégáim hozzáállását és munkáját. Ezek a spontán visszajelzések mindig megerősítenek abban, hogy jó úton járunk. És, ez visszaköszön – természetesen – a teljesítményt elismerő mozgó bérekben, vagy más juttatásokban.

OTEI Sajtószolgálat: Ha már az eddig megtett út szóba került, egy olyan speciális cég, mint a Panteon mennyire tud jelen lenni egy város, egy közösség életében? Fontos-e egy kegyeleti szolgáltatónak a társadalmi felelősségvállalás?

Nyakas Gábor: Vezetőként nekem meggyőződésem, hogy egy sikeres vállalatnál, ahol profit is keletkezik, nem lehet kérdés, hogy kötelező feladatai mellett más területen önként megjelenik és támogatást nyújt bizonyos célok teljesüléshez. Ez nem csak pénzt jelent, például legutóbb egy kisállat-menhely komfortosabbá tételében segítettünk kőzúzalékkal. Hasonlóan fontos, hogy a környezetünkért is mindig tegyünk valamit, ezért a közelmúltban felvállaltuk a Sió partján egy öt kilométeres szakasz kitakarítását és rendbetételét. Rendszeresen támogatunk anyagilag kulturális és sportrendezvényeket is. Mindig abban bízok, hogy példánkat más vállalkozások is követik és szerencsére, az utóbbi években ez egyre többször előfordul.

OTEI Sajtószolgálat: Huszonöt év nemcsak egy ember, hanem egy cég életében is szép idő. Az elkövetkező hasonló időszakra milyen jövőkép lebeg a cégvezető fejében?

Nyakas Gábor: Negyedévszázad a temetkezésben rövid, a szakmában hosszú idő. Rövid, ha a magyar temetkezési kultúra gazdag múltjára gondolunk. Ugyanakkor hosszú egy prosperáló vállalkozás tekintetében. Ha belegondolsz abba, hogy ennyi eltelt év hány felelősségteljes napot, mennyi óra odafigyelést, gondos munkát jelentett, akkor már riasztó számokról beszélhetnénk. És minden napra úgy kell tekinteni, hogy újabb kihívás vár rád és a Panteonra. Ennek tükrében ezért nehéz erre a kérdésre megalapozottan válaszolni. Hiszek abban, hogy a tisztességes és etikus temetkezési szolgáltatók gazdagítják és erősítik a temetkezési kultúránkat. Így szeretném a jövőnket látni és láttatni. Ha nem hinnék abban, hogy a magunk eszközeivel hozzájárulhatunk ennek a csodálatos szakmának a pozitív megítélésének az erősítésében, akkor nem csinálnám tovább. Kihívás az a sok megoldandó feladat is, amely a szolgáltatásaink fejlesztését, a kistelepüléseken jobb ellátását célozza. Olyan irodákat, bemutatótermeket szeretnék, amelyek bárhol megállják a helyüket. Jó lenne, ha a családon belül nem lenne tabutéma az elmúlás, a halál elfogadása. A múltnak helye van a jelenben. Volt olyan ügyfelem, aki egy egyszerű sírhelymegváltást három évig tologatott, mert nem mert bejönni a temetőbe. Ez egyszerűen botorság. Ezen a struccpolitikán, társadalmi szinten kellene változtatni. Elárulok egy a cégmenedzseléssel kapcsolatos titkot. Itt Szekszárdon az alsóvárosi temetőnkben például rendszeresen szoktam sétálni. Egyszerre megnyugtató és jó gondolatébresztő a gondozott sírok, a madárcsicsergés és az árnyas fák között sétálgatni. Igazi templomi élmény. Ajánlom mindenkinek. Egyszer próbálja ki. Nem fog csalódni, mert ráébred arra: az emlékezés, a múlt újbóli átélése gazdagít, újra teljes emberré tesz.